Gyerekektől és kíváncsiskodóktól kísérve vonultak el a Gárdonyi tér felé, hogy helyet adjanak az újabb látványosságnak - 10 óra után megérkezett az 1900-as évek elején, pontosabban 1914-ben készült, és 1984-ig szolgálatban lévő sárga villamos. Addigra már egy kis csapat - a múlt század első évtizedeinek divatját utánzó öltözékben -, hívta fel magára a figyelmet: hölgyek és urak, kalapban, kesztyűben, legyezővel, hosszú ruhákban, cipellőkben igyekeztek felszállni a nosztalgia villamosra. Mi több, még korabeli villamosjegyet is osztogattak, amelyet stílszerűen - a kalauzbácsi ellenőrzött! Majd a villamos - csöngetve egy picit - elindult az ünneplőkkel a tér felé. S a városlakók nagy örömére, egész nap közlekedett a Deák tér és a Bartók Béla úti remíz között. Én még láttam jönni a Fehérvári út felől is! Csupa mosolygós emberrel a fedélzetén! A Gárdonyi téren már vidám hangulatot keltettek a rézfúvósok, majd átadták helyüket az egyéb műsorszámoknak. Dr. Hoffmann Tamás polgármester megnyitója után Oravecz György zongoraművész nyitányát hallhatták a nézők - Művészetek apoteózisa címmel. S hogy a művészetek se hiányozzanak, ezután a Bartók Béla út 34 sz. alatt megnyílott a Kép-Tár-Lat, a Vál-Völgyi Művészeti Alkotóház kiállítása: festmények, kisplasztikák, fotók. (Ezt a kiállítást még szombaton 13 óráig megtekinthetik az érdeklődők!) Ezután gyorsan peregtek a műsorszámok: bemutatkoztak a városközpont galériái, volt irodalmi szerencsekerék, a gyerekeknek Vitéz László bábműsor, meghallgathattuk az erre az alkalomra időzített Karinthy csokoládétorta receptjét, amit utána igaziból meg is kóstoltunk! Nagyon finom! Mindenkinek ajánlom - receptjét megtalálják az augusztus 29-én megjelent Újbuda újságban. A kóstolgatás után a Vurstli-cirkusz produkcióját, majd a Vadrózsák néptáncegyüttes műsorát élvezhettük. A vidámságot, kacagást, mókát a Tarka Színpad művészei biztosították, majd Zerkovitz Béla dalait idézték fel az albertfalvi Opera Stúdió művészei. A rendezvény zárása után - ha elég kitartóak voltunk -, Donizetti Rita című vígoperájának (ősbemutató!) megtekintésével fejezhettük be az ünneplést. S hogy a kicsinyek se unatkozzanak, volt perecdobó verseny, kintornás, karikatúra képtárlat és lehetett nézelődni, beszélgetni a szökőkút körül. Az augusztus végi szokatlan hőség ellenére folyamatosan jöttek, maradtak, cserélődtek a nézők. Az ő nevükben is köszöni az ünnepi, kulturális ínyencségeket egy jól szórakozó néző: