Kosztolányi könyöklő szobra mellett indultam el. A könyv előtte nyitva, mintha lapozás közben emelte volna fel pillantását, mert megzavarta a lábam alatt megcsikorduló kövek hangja. Gondolom, utána folytatja az olvasást, biztatva engem, nyugodtan sétálj tovább. A tóról a legismertebb képek erről az oldalról születtek - a Szent Imre templom nappali vagy éjjeli kivilágított, a víz színén tükröződő tükörképével. Most szellő fodrozta, és a színes tollú kacsák által húzott "V" alakú hullámok megtörték a tükörképet. Akadálymentesített lépcső vezet egy szinttel lejjebb, a víz körüli sétányra. Az étterem terasza alatt sétálok tovább. Az úszkáló kacsák látványa megállásra késztet. A korlátnál nézelődés közben fedezem fel a napozó teknősbékák telepét. Nem kell gyorsan számolnom, hisz mozdulatlanul élvezik a nap melegét, kisebbek-nagyobbak vagy húszan. A legnagyobb teknős hátán - mint egy hadvezér - felemelt fejjel egy kacsa áll. A teknős időnként megmozdítja lábát, fejét, de láthatólag nem zavartatja magát. A csendéletet a fejem felett elszálló holló szárnycsattogása zavarja meg, de rövid repülés után leszáll a szomorúfűz ágára. Ahogy tovább emelem a tekintetem, a Szent Margit Gimnázium kupolájának arany keresztje tűnik fel. Itt-ott ülnek a padokon könyvet, újságot olvasva - inkább a szépkorúak közül. Ott egy diákcsapat nevet nagyokat. Amarra az összefirkált díszkút körül egy aranyos, két év körüli ikerpár szaladgál a füvön. A játszótérről is idehallatszik a gyerekek zsivaja, de a hangerőből ítélve, még csak kevesen lehetnek. A két út felől, mely közrefogja a tavat, a forgalom zaja szűrve érkezik. Jólesik a csend. Észre se veszem, hogy közben Bartók Béla panyókára vetett kabátos szobrához érkezem. Már körbe is értem? Villamos dübörög el mellettem, a zöldre váltott lámpánál gyorsan, zörögve indul a busz, az autók egymást sűrűn követve igyekeznek céljuk felé. A hangulat elillan, megérkeztem a jelenbe.