Ajtó csapódás, majd halk beszélgetésre leszek figyelmes. Szomszédom kíséri a vendégét a lifthez. Halkan beszélgetnek, mégis, a beton visszaveri a hangot. Tisztán hallom a vendég elmélkedését, hogy ő nem szereti a panelt! Hangjában van egy kevés lenézés, sajnálat, talán még csodálkozás is: hogy lehet itt élni? (Őszintén, én sem szeretem a panelt, de itt lakom, és még jó, hogy van hol. . .) Megfigyeltem, tíz családi házban sincs több kutya, mint tíz panellakásban. Miért van ez így? Mert a kutyát le kell vinni, és addig sem kell a panelban lenni? Vagy azért, hogy a kutya jelenlétével csalják be a lakásba a családi ház (természetességét) illúzióját? Falun, ha megkérdezik, hogy "hol lakik a Kovács bácsi", azt mondják "a templom után a harmadik utcában", a Nagy Feri bácsi mellett. Itt azt sem tudjuk, hogy ki lakik egy emelettel lejjebb. Lehet, hogy a panel az oka! Ki tudja? Újbudán kitaláltak nekünk valamit. A 60+ segítségével próbálnak bennünket közelebb hozni egymáshoz. Ez a program nekünk is szól, a "panellakóknak". Köszönjük! Már csak egy kívánságom lenne: Plusz 60-tól még kaptam esélyt, Mi bennem van, kiadjam. Hallom, és vallom: Az Élet szép. . .! Hát ne tegyél keresztbe- semmiképp!