A nagyváros üdítő színfoltjai azok az ünnepek, amikor a falusi néphagyomány utat talál a forgalmas házrengetegben, hogy természetes lüktetésével feloldja a mechanikus megszokottságot. A muzsika, a tánc, és a finom nedű évszázadok óta a szüreti idő vonzereje. Az önfeledt vidámság idősnek és fiatalnak egyaránt csábító, a fondorlatos népi mókák pedig menthetetlenül elvarázsolják a legkisebbeket.

Az Albertfalvi Közösségi Ház második alkalommal, idén is megrendezte szüreti vigasságát. Jó házigazdához illően kövér falatokkal és jó borral várta a szórakozni vágyókat, a legifjabb korosztálynak táncházas koncertet szervezett és kreatívkodási lehetőséget biztosított. Nem a rendezők lelkes csapatán múlt, hogy a grill-parti elmaradt, de az ő leleményességüket dicsérte, hogy a szinte kizárólag apróságokból álló vendégsereg kitűnően érezte magát.

Ezen időszak számos egyéb, nagyobb keretekkel gazdálkodó rendezvényt kínált a hétvégi kikapcsolódáshoz, a könnyűzenei együttesek fellépésével és a vásári forgatagokkal azonban szerényebb méreteivel is sikerrel szállt versenybe a Közösségi Ház hagyományápoló programja.

A Madárdal Zenekar mesejátékkal, közös zenéléssel, táncolással alapozta meg a jó hangulatot. A síp, a kecskeduda, a doromb, és más népi hangszerek különleges hangzásvilága hol mosolyra görbítette a nagyvárosi csöppségek ámuldozó tekintetét, hol önfeledt kacagással gazdagította élményüket. A lurkók azután az udvaron gyümölcsöztethették kézügyességüket a madárijesztő-készítésben, és szőlőt préselhettek, majd ki-ki megihatta saját munkájának levét.

Szamos Márton (2007. 10. 03.)