60+ Médiaműhely: Nyári nagymama

Egyeztetjük az időpontokat. Nekem minden jó - csak a barátnőkkel megbeszélt találkozót és egy háromnapos utat kell lemondanom. Jöhet a készülődés. Pihenten látok neki a szokásos feladatoknak. A lakást felfordítom, kialakítom az ő kis játék-sarkukat. Az alvóhelyeket elkészítem. A szekrényből előkerülnek a félretett játékok, ceruzák, kifestők, legok és a társasjáték dobozok, babák - ruhákkal, kis autók - pályákkal. Helyükre a féltett, törékeny porcelánok kerülnek. Alájuk az összehajtogatott csipketerítők. A szekrényben lévő holmikat átcsoportosítom, hogy négy polc üres legyen, a ruhácskák részére. A készülődés alatt kiszellőzött és a nap melegét összegyűjtött, felduzzadt párnák, takarók illatos, ropogós huzatot kapnak. A mélyhűtőben összegyűjtött tartalékokból pillanatok alatt elkészülnek a kedvenc falatok, sütemények. Szétnézek a lakásban, ez már nem is az enyém…, de minden fogadásukra kész. Itt az ideje, mert megszólal a csengő és kulccsal a kezemben, boldogan megyek ajtót nyitni. Az alig táruló ajtó résén betódulnak a szabadság bűvöletében felpörgött csemeték. Csak futva lehet közlekedni, kiabálva beszélni és mindent, mindenkiről azonnal és egyszerre, tele szájjal elmondani. A morzsák gyülekeznek a földön, már egy szőnyeg sincs a helyén, a függönyök - amelyek mögé elbújnak - csálén állnak. A fotelek elfordítva, a székek összetolva, pléddel letakarva. Az asztal alatt már kialakítva a babák konyhája. A játékok zöme, még a sarokban - de már igénybe véve -, kiválogatva a kedvencek, az aktuális játékban használtak, de az "alvókák" már félretéve. A mosogató fölé hajolva nézem őket. Mennyit nőttek! A kicsi haja hogy megsötétedett! Milyen szépen tudnak játszani! Időnként egy-egy irányító szóval terelgetve próbálom fenntartani a fenntarthatatlan rendet, kibékíteni a vélt kibékíthetetlen sérelmeket, lekötni a fékezhetetlen szabadságvágyukat, kordában tartani a mérhetetlen mozgásigényüket, csitítva a játék hevében felerősödő decibeleket. Aztán, lassan eljön az este. Fürdés, vacsora, fekvés, esti mese. A fáradtság erőt vesz rajtuk. Csend van. Csak a szuszogásukat hallgatom. Az első nap gyorsan telt. Hány nap is a szünidő?