60+ Médiaműhely: Nyugdíjas lettem!

Még nem érzem a nyugdíjas lét súlyát (majd, ha kézhez kapom az első nyugdíjamat, biztos változik a véleményem). Még nem szaladgálok akciós újságokkal (de már nézegetem), sőt még a gurulós kocsit sem szereztem be. "Mit csinálsz egész nap otthon?" - kérdezték volt kollégáim. Nézzük csak, mit is csinálok? Aludnék 10-ig, de nem tudok, kidob az ágy 7 óra körül (lehet, hogy az álmatlanság már velejárója a nyugdíjas létnek?). Kissé rosszallóan látom, hogy nem mosogattam el este! Na, majd, ha főzöm az ebédet, akkor rendet rakok. A mosógépet viszont telerakom, és nagyon elégedett vagyok magammal. Bekapcsolom a rádiót, de nem húzom fel magam a híreken. Rákattanok az internetre. A leveleimből kiderül, hogy az egyik barátnőm találkozni szeretne velem. Még ma. Rendben, ráérek egy kis dumálásra délután. A másikkal uszodába megyünk holnap. Édesanyám már kora reggel hívott, hogy azonnal ki kell menni a hétvégi házba, mert ugye, "ha bejönnek a fagyok, akkor elrepednek a csövek". Igen értem. Lányomnak csempét kell venni a felújításhoz és szeretne valami színes függönyt - amit persze nekem kellene megvarrni - és egyébként is régen evett már palacsintát... Hú, most látom, hogy Poirot lesz délután! Nem baj majd felveszem, és ha lesz időm, megnézem. Jut eszembe, milyen régen voltam moziban! Meg kellene már vennem a nyugdíjas bérletet, mert van már saját nyugdíjszámom, de ahhoz meg kellene egy fénykép, de ahhoz meg hajat kellene mosnom! Párom mindig cikizett, hogy nyugdíjas pedagógusnak öltözöm. Ezentúl ez is másképp lesz! Egyik nap felszálltam a buszra. Csinos kis kabátkámban, szűk farmerban (nem vacsorázom holnaptól!), színes sállal a nyakamban. Igazán elégedett voltam magammal. A napszemüveg alól körbenéztem (miért gondolom, hogy ha szemüveg van rajtam, akkor látok is, hiszen a "látó" szemüvegem a táskámban van) és megálltam egy kapaszkodó mellett. Egy kedves arcú 20 év körüli lány felpattant és széles mosollyal megkérdezte: "Le tetszik ülni?" Arcomra fagyott az elégedett mosoly! Most sértődjek meg és morogva válaszoljam, hogy köszönöm, nem? Vagy üljek le, ami a szűk farmer miatt szintén kétséges. "Köszönöm, nagyon kedves, de leszállok a következőnél!" Máris fürgén jeleztem és ruganyos léptekkel leszálltam. Öt megállóval előbb! Úgy látszik a nyugdíjas identitásom még várat magára!